Ez a „csendestúra” projekt pontosan arról szól, ami most én vagyok. Egy őszinte és látható felület arról, ami engem érdekel, ami éppen mozgat, ami inspirál, ami energiával tölt fel.

Nagyon sok értékes útmutatást kapok emberektől, tájaktól, természettől. Ebből szeretnék szabadon és kötöttségektől mentesen visszaadni valamit.

Székesfehérváron születtem és ott nevelkedtem. Próbálok visszaemlékezni, hogy mi az első emlékem, ami az erdőhöz vagy a túrázáshoz kapcsolódik. Nem találom az „elsőt”… Talán azért, mert a mozgás és a természet szeretete egészen kicsi gyerekkorom óta jelen van. Hála és köszönet ezért a szüleimnek és a családom többi tagjának!

Édesanyám beíratott ovi-tornára, majd „tesitagozatos” osztályba. Atletizáltam a Videoton színeiben. Kilenc éves voltam, amikor TibiBácsi (Páhy Tibor) bejött az osztályunkba és beszélt nekünk a tájfutásról. Azonnal magával ragadott. Már az első edzésen sem voltam megszeppenve az erdőben. A biztonságérzetem a térkép és a tájoló megismerése után csak nőtt. Majd jöttek a sikerek a versenyeken és az a nap, amikor Monspart Saroltától vehettem át az érmet. Az erdő számomra biztonságos közeg azóta is.

Pécsen voltam gimnazista. A tájfutást akkor abbahagytam, de a futás és a kalandvágy végigkísérte a középiskolás éveimet. Pécs az első percben „befogadott” és öt éven át otthonom volt. Bebarangoltam a belváros szűk utcácskáit. Reggeli futásaim során megismertem a Szkokó, a Donátus és Uránváros utcáit, tereit, parkjait. Kedvenc helyem a Tettye volt, ahova minden barátomat és rokonomat elkalauzoltam. 

Budapesten a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen végeztem, mint okleveles élelmiszermérnök. Az egyetemi éveim alatt született első gyermekem, Panni. (Ő ennek a honlapnak a dizájn tervezője.) Csókakőn, a Vértes lábánál építkeztünk, majd ott éltünk. Dolgoztam néhány éven át az élelmiszeriparban. Majd megszületett a fiam, Attila. Családi, párkapcsolati mélypont után Tatabányán építettem újra az életem. Ekkor az autóiparban dolgoztam, mint minőségügyi mérnök. Megismertem második férjemet – Viktort – és megszületett harmadik gyermekem, Enikő. Több, mint tíz éve egy skandináv gyógyászati segédeszköz gyártó cégnél dolgozom.

Amikor megláttam a MATE-n a csokoládé-, kávé- tea szakmérnöki képzést, akkor azt éreztem, hogy ezt nekem találták ki. A csokoládé iránti szenvedélyem híres volt már a középiskolás évek alatt. Akkor még a Katica tortabevonó volt a névjegyem. Később a teázás vált mindennapos – nekem szent – rituálévá. A képzés során fedeztem fel a kávékészítés professzionális és otthoni módszereit. A második diplomámat is ebben a témában írtam. Így váltam csokoládé-, kávé-, teakészítő mester szakmérnökké.

Ahogy közeledtem az ötvenedik születésnapomhoz felismertem, hogy miben vagyok teljességgel önmagam. Amikor 2024-ben jelentkeztem a Dr.Bükki Tamás által vezetett erdőmeditáció oktató képzésre, még nem gondoltam, hogy ez nemcsak egy hobbihoz kapcsolódó ismeretterjesztő „szakkör” lesz. Úgy vágtam bele, hogy mi baj lehet abból, ha havonta egy hétvégét az erdőben töltök. Résztvevőként. Miközben férjemmel, Viktorral, addigra már teljesítettük a kéktúra (OKT) felét és több teljesítménytúrán is részt vettem. Ami a felismerést hozta…amiben igazán önmagam vagyok, ami száz százalékban Viki; az a csendes, kifelé és befelé egyformán figyelő gyaloglás vagy séta a természetben és az elmélyülő emberi kapcsolódások. Ez ajándékoz meg a teljesség érzésével. 

Ha ez megérint Téged és csatlakoznál hozzám, szeretettel várlak a Vértesben vagy a Gerecsében vezetett csendes túráimon.

Tóth Viktória
Erdőmeditáció oktató,
Okleveles élelmiszermérnök
Csokoládé-, kávé-, teakészítő mester szakmérnök